Transzfuziológia

A múlt században a transzfuziológia szemi-klinikai tudománnyá nőtte ki magát. Eltérően egyéb pre-és paraklinikai szakterületektől a transzfuziológia nem csak a betegektől, hanem a véradóktól származó mintákat is vizsgálta. A véradók esetében a vérellátóközpontok az egészen egyszerű műveletek mellett – mint a szűrés vagy a teljes véradás – összetettebb folyamatokat is végrehajtanak, így aferezist, őssejtlevételt, köldökzsinórvér gyűjtést, vagy a plazma és vérlemezkék patogén-inaktiválását. Sok központ még ennél bonyolultabb feladatokat is ellát, mint például a terápiás célú aferezis, illetve fekvőbetegeken elvégzett vér- vagy plazmacsere.

Hivatkozások:
N. Choudhury. Transfusion Medicine in the year 2025: Facts or Fantasy? Asian J Transfus Sci. 2008 Jan; 2(1): 1–2

S/D-plazma

Az S/D-plazma rendkívül biztonságos friss, fagyasztott plazma (FFP), mivel a benne lévő vírusok elpusztítása vagy inaktiválása érdekében különféle oldószeres/sterilizáló kezeléseken esett át. Főként intenzív ellátásban alkalmazzák az alábbi esetekben:

  • kombinált véralvadási faktorhiányos állapotok – konszumpciós koagulopátia (disszeminált intravaszkuláris koaguláció – DIC), súlyos májelégtelenségből vagy nagy tömegű vérátömlesztésből eredő koagulopátia
  • véralvadási faktorhiányban helyettesítő terápiaként olyan vészhelyzetekben, amikor egy adott faktorhoz – például V-ös vagy XI-es faktorhoz – való koncentrátum nem áll rendelkezésre, vagy amikor a faktorhiány pontos meghatározására nincs lehetőség
  • A fibrinolitikus aktivitás felfüggesztésére, szájon át szedett véralvadásgátlók hatásának gyors felfüggesztésére olyan esetekben, amikor a K-vitamin hatása nem kielégítő májkárosodás miatt, illetve vészhelyzetben.

Hivatkozások:
Debora Lepri. Utilizzo clinico di plasma virus-inattivato. Recenti Progressi in Medicina, 104 2 (1), Marzo 2013

Kórokozók elleni védelem

A biztonságos vérkészítmények kulcsfontosságú szerepet játszanak a betegellátás eredményességének javításában. De a transzfúzióval átvihető fertőzések (TTI) (baktériumok és feltörekvő patogének) jelentette folyamatos kockázat, valamint a vérhiány globális szinten is ráirányította a figyelmet a vérkészítmények biztonságára és hozzáférhetőségére.

A transzfúzióval átviheti fertőzések kockázatának mérséklésére és a nagyobb fokú betegbiztonság érdekében fejlesztették ki a kórokozók inaktiválását célzó technológiát.

Az INTERCEPT rendszer a transzfúziós célra szánt plazmában és vérlemezkékben megtalálható vírusok, baktériumok, protozoonok és fehérvérsejtek széleskörű inaktiválására kidolgozott technológia. Az INTERCEPT rendszer hatékonyan inaktiválja a kórokozókat és a fehérvérsejteket fotokémiai érzékenyítő és UVA fény segítségével, célirányos és egyedi módon meggátolva ezzel a patogén genomok replikációját és transzkripcióját, megőrizve a vérkomponensek klinikai szempontból fontos hatékonyságát. Széleskörű inaktivációs kapacitása nagyfokú hatékonysággal párosul. Több tanulmány is megerősítette, hogy a technológia nem toxikus a transzfúzió recipiense számára, ugyanakkor rendkívül széles biztonsági sávval rendelkezik.

Számos klinikai kísérlet bizonyította, hogy az INTERCEPT rendszerrel kezelt vérlemezkék és vérplazma biztonságosabb és hatékonyabb a kezeletlen vérkomponensekhez viszonyítva.

Kimutatták, hogy az INTERCEPT rendszer hosszú távú alkalmazása jelentős mértékben csökkenti a transzfúzió során fellépő szeptikus reakciók számát, valamint a transzfúzióval átvihető fertőzések átkerülésének esélyét egyaránt. Mivel képes inaktiválni a fehérvérsejteket is, a technológia bizonyítottan alkalmas gammabesugárzás és CMV-vizsgálat helyettesítésére, GvHD és CMV fertőzés megelőzése céljából. A fehérvérsejtek inaktiválása szintén hozzájárul a transzfúzió során fellépő nonhemolitikus reakciók ugyancsak bizonyított csökkenéséhez.

Összegzésképpen, az INTERCEPT rendszer hatékony, még nagyobb fokú biztonságot jelentő módszer a vérlemezke és vérplazma transzfúzió recipiensei számára. Minimálisra csökkenti a transzfúzióval átvihető fertőzések, illetve azok esetlegesen végzetes következményeinek egyre növekvő kockázatát. Emellett immunhiányos recipiensek esetében csökkenti a TA-GvHD kockázatát, illetve hozzájárul transzfúzió során fellépő nonhemolitikus reakciók csökkenéséhez.

Hivatkozások:
Benjamin et al., 2017. Hemovigilance monitoring of platelet septic reactions with effective bacterial protection systems. Transfusion 57: 2946-2957
Cazenave et al., 2011. Use of additive solutions and pathogen inactivation treatment of platelet components in a regional blood center: impact on patient outcomes and component utilization during a 3-year period. Transfusion 51: 622-629
Ciaravino, 2001. Preclinical Safety of a Nucleic Acid-Targeted Helinx Compound: A Clinical Perspective. Semin Hematol 38:12-19
Ciaravino et al., 2003. Preclinical safety profile of plasma prepared using the INTERCEPT Blood Sys. Vox Sang 85:171-182
Cid et al., 2012. Therapeutic efficacy of platelet components treated with amotosalen and ultraviolet A pathogen inactivation method: results of a meta-analysis of randomized controlled trials. Vox Sang 103: 322-330 Cid, 2017
Prevention of transfusion-associated graft-versus-host disease with pathogen-reduced platelets with amotosalen and ultraviolet A light: a review.
Vox Sang 112: 607-613
Jimenez-Marco et al., 2012. Pathogen inactivation technology applied to a blood component collected from an asymptomatic carrier of Leishmania infantum: a case report. Vox Sang 103: 356-358
Prowse et al., 2013. Component pathogen inactivation: a critical review. Vox Sang 104: 183-199
Rasongles et al., 2009. Transfusion of platelet components prepared with photochemical pathogen inactivation treatment during a Chikungunya virus epidemic in Ile de La Réunion. Transfusion 49: 1089-1093 Schlenke, 2014. Pathogen inactivation technologies for cellular blood components: an update. Transfus Med Hemother 41: 309-325
Swissmedic Annual Report 2012-2016. www.swissmedic.ch
Tice et al., 2007. The pathogen reduction treatment of platelets with S-59 HCl (Amotosalen) plus ultraviolet A light: Genotoxicity profile and hazard assessment. Mut Res 630: 50-68